KEREKTÉR

Belső hangok kereken
0 comments

HOGYAN LETTEM GYEREKSÉGKUTATÓ

Mi leszek, de felnőttem.
Gyerekségkutató.
Mire tanítanám a felnőtteket?
Gyerekségre.

Kormos Anett:A gyerekek hét legnagyobb verbális merénylete a szüleik ellen” cikk gondolatai zakatoltak a fejemben, mikor billentyűhöz nyúltam, és lepergettem e pár sort. Fanyar humorral megáldott írása zseniálsian adta át gyermekeinkkel megélt mindennapokat. Bár én az „egykét nevelek” táborához tartozva sikeresen kihúzhattam néhány pontot, még így is erős tükörként szolgált felismerni azt, hová tűnt a gyerekkorom.
Olvastam egy írást arról, hogy 10-15 év múlva a mostani óvodás gyerekeink már olyan munkakörökben dolgoznak majd, amiről ma még fogalmunk sincs, hogy létezik. Gondoltam megelőzöm őket, és leírom a bennem feszülő gondolatokat, mielőtt megelőznénk :).
Furán hangzik az egy biztos, de valahogy elveszítettük a gyerekségünket. Pedig ez is egy örökség. A sajátunk, és velünk van, míg élünk. Ez egy sajátos körforgás. Megszületünk, gyerekek leszünk, abból szépen felnővünk, majd nagyszülők, és sok esetben újra gyerekek. A „két gyerekkorunk” közötti időben elfelejtünk lazulni. De mi haszna a gyerekségnek, ha semmit nem használunk belőle? Miért nem értjük az ő világukat, hiszen mi is voltunk gyerekek?
Az etimológiai szótár is érthetően leírja:

gyermek
vagy gyerek: “nem felnőtt személy”, “valakinek a közvetlen leszármazottja”


Tehát a gyerek más, mert még nincs felnőve. Viszont a miénk. De mitől is más?
Korán reggel készülődtünk az indulásra a suliba, mikor gyermekünk teljes átéléssel a legdrágább teflon edényemben lévő rizsmaradékokat kevergette fém kanállal. Látszott rajta, hogy a saját világában van, őszintén tapasztal, ismét harap egyet a világból. De nem így az apukája, aki megemelt hangon ugrott oda, leteremtette, hogy mit képzel… és hogy százezerszer elmondtuk már… és most aztán már tényleg vegye a cipőjét, mert már késésben vagyunk…. Gyermekünk furcsa képet vágva, némi morgással megspékelve leheveredett a szófa mellé, majd lelkesen színezni kezdett, és közölte: „Most teljesen belemérgedtem, és nem megyek sehova..!”. Mindezt kívülállóként éltem meg, így a továbbiakat nem részletezném. Lényeg, hogy eljutott az iskolába időre, csak hogy senkibe nem maradjon emiatt mára lezáratlan ciklus.
Miért van az, hogy felnőttként minden olyan
fontos lesz, mindenért dolgozni kell, minden sokkal bonyolultabb, és elfelejtünk mosolyogni. Egy közlekedési dugót is idegesen élünk meg, vagy épp nem értjük miért nem jön már a villamos. Egy stressz az élet, ha jobban belegondolunk. Persze vannak néha jó pillanatok, de azért zömében sokszor az idegpályáinkon nagy a forgalom. Ha ebben az állapotunkban velünk tart leszármazottunk, biztosan belekóstol a fincsibe. Ránk néz értetlenül, és mosolyog. Az ő fejében teljesen más motoszkál.
Eltöprengtem. Kiváncsiság hajt, mi mindent lehet tanulni saját gyerekünktől. Hiszen látjuk benne magunkat, látjuk a jó és rosszat is. De vajon miért akarunk elvárni tőlük bármit is, hisz sokminden bennünk sincs meg. Miért érezzük, hogy az a jó, amit mi akarunk? Sokszor ők adják a helyes utat, csak mi nem akarjuk meglátni, mi vagyunk azok, akik ragaszkodunk saját gondolatainkhoz, és ezt saját szabályrendszerünk diktálja. Miért nem emlékszünk a bennünk élő gyermekre?
Nem szeretem a sémákat ráhúzni helyzetekre. Nem érdekel! Azért nem érdekel, mert ha valaki akar valamit, képes elérni, képes a változásra. És ha jobb világot szeretnénk, akkor felelőssen változnunk kell hozzá. Én ezt választom. Lazulok. Mosolygok. Hagyom, hogy feltörjön belőlem a
gyerekségem. És jó. Nekem is. Mindenkinek. Legalábbis ezt mondják :). Mindenkit arra bíztatok, hogy engedjük ki a gőzt, és próbáljuk meg mi élni egy kicsit az Ő világukat. Bizzunk bennük! Kipróbáltam, ez egy biztonságos világ, és együtt lesz KEREK.

Egyetlen pillanat létezik csupán, amelyben fontos, hogy felébredj.
Ez a pillanat most van.”
Buddha

 

 

0 comments

ŐSZINTESÉGRŐL

Ha “helyzet” van, mit teszünk? Igyekszünk önmagunkat védelmezve megoldani. De mi a helyzet a tiszta kommunikációval? Elmondanád ami benned feszül, de akkor már nem tudod védelmezni magad…? Másodpercek alatt kell dönteni, és reagálni. Kimondjam, ne mondjam?
Felvállalni a szavak erejét, elfogadni a fogadtatást nagy feladat. Sokszor meztelenre vetkőzünk a másik előtt, mert vállaljuk az igazságot. Kiszolgáltatottá tesz, és ez nem könnyű. Főleg ha megteszem és nincs visszajelzés. Őszintének lenni felelősség mindenkiért. Bátorság önmagunkra nézve, hisz vállaljuk a szavakat, elfogadjuk a következményt, még akkor is ha fáj. De megtettük, és másokért is vállaltuk, hisz így nem bolyongunk tovább egy feleslegesen megalkotott, sötét erdő mélyén. Sem ő, sem én. Ez egy fejlődési folyamat, még ha tudatalatt történik is. Sokszor elég, ha csak az egyik fél érti. Az őszinteség néha nagyon tud fájni – de a fájdalom a fejlődés velejárója. Csak lásd meg, minden önmagadért történik. Egy folyamat, mi így lesz KEREK.

0 comments

GONDOLATOK JÓGA UTÁN

Vannak dolgok, amit őszintén ki kell mondani; vannak dolgok amit le kell írni, hogy százezerszer újra olvasható legyen; vannak dolgok, amit meg kell érezni; és vannak dolgok, amit meg kell élni, tenni az életben. Tapasztalásnak hívják. Nem gondolkodni és kombinálni, hanem tenni. Ha nem tesszük meg, akkor nem tudunk róla beszélni, írni, érezni és megélni. Ha nem tesszük meg, becsapjuk önmagunk, hiszen a külső hatásoknak akarunk megfelelni a saját belsőnk helyett.
Mire jó ez? Miért akarnánk mások életét élni, gondolván saját életünk? Miért nem akarjuk észrevenni a buktatókat? Mert félünk. Félünk felvállalni a múlt helyett egy új jövőt. Félünk saját gondolatainktól, tetteinktől, mert egy ismeretlen felé visznek. Bár még nem látjuk, de érezzük legbelül, hogy jó ez a változás. A választás a kezünkben van, és mi vagyunk a rendezők. Tőlünk függ a “happy end”. Egy tudatos szülő nem a szabályok megalkotásával nevel, hanem az életét teszi le gyermeke elé példaként. A gyerek látja, reagál és a szülő figyel. Mindketten tanulnak belőle. Valahogy így működünk önmagunkkal is. Gyermeke és szülője vagyunk belsőnknek egyaránt, és nincs más hátra mint figyelni. Jelek mindig lesznek, a lépés pedig rajtad áll! A világod pedig ettől lesz KEREK!

“Önmagad beutazása: a mindenség beutazása.”

0 comments

TÜKRÖK

Minden út a teljesség felé vezet. Mindenkiben benne van a képesség. A kérdés, hogy képes e megérteni, felvállalni. A létezés állapota egy szüntelen keresés. Ki mit keres? Ki a pénzért küzd, ki egy jó munkáért, ki önmagáért. E belső harcokat egyenként vívjuk saját szűrönkön keresztül. S a mindennapi létezésben kapjuk a tükröket a külvilágtól. Látni benne magunkat, felismerni az ismeretlent néha fájó. De ez az út, hiszen rólunk szól, és saját belső világunk felé visz. Rájövünk, hogy mindig úgy kell érezni, gondolni, cselekedni, hogy mindenki javára szolgáljon. De ez belülről kell hogy jöjjön, nem holmi külső hatásra, hiszen az hazugság mindenki számára. A tükrök segítenek önmagunkat keresni, meglátni. Egy kapcsolat lényege, hogy tudatos szinten egyetértés van az önkifejezés lehetőségére, javítani a hibás gondolkodást, mellyel képesek vagyunk egymást emelni. Egy lehetőség a két lélek egyesülésén keresztül a teljességhez. Remélem mindenki megtalálja az utat, észreveszi a lehetőségeket, javítja a hibákat, hiszen ettől lesz minden KEREK!

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.”

0 comments

EGY SZERDAI COACHINGRÓL

Őszintén szólva magam sem tudom, miért éreztem késztetést, hogy leírjam e sorokat, de az űr mely efelé vitt most kezd teljesedni. Egy nagy hegyi utat láttam magam előtt sziklákkal és sűrű növényzettel, amit kemény gyaloglással tehetek csak magamévá; hagyhatom a hátam mögött és örömteli mosollyal nézhetek vissza rá.

Szeptember volt, szép őszi nap. Egy levél épp lassan elszakadt az ágtól, ahogy én is anyámtól, és messzehangzó gyermeki sírás jelezte, hogy megérkeztem. Ekkor még nem tudtam, de talán sejtettem, hogy utam nem lesz könnyű, de bele kellett vágni.

Anyámtól való elválasztásom életem első önálló pillanata volt. Gyönyörű és egyben fájdalmas is.

Nem gondoltam volna, hogy az első nehéz levegővel rám zúdul életem teljes forgataga. Anyám ölelésében benne volt a vég is, hisz tudta jól, hogy nem marad sokáig. Ez az érzés a születésem pillanatában beívódott lelkembe és mai napig őriztem. Erősödött bennem a gondolat, hogy nem cipelhetem tovább más fájdalmát, nem élhetek együtt más érzéseivel, hisz én magam vagyok, egy önálló ember. Hát elindultam az utamon, és most itt vagyok, de tudom sok van még előttem.

Ez egy más állapot. Valahogy az ember ránéz a múltra, és kinéz a jövőre. Diszharmónia. Ez az első gondolat, és innen továbbszárnyal, hisz eljut egy állapotba, amiről már nem szeretne írni, beszélni, gondolni, és legfőképpen érezni. Ez a késztetés, ez a belső hang, ami ha jön menni kell. Nem gondolkodni, megérezni és menni. Én figyeltem, és felültem erre a járatra, hagytam, hogy odavigyen amerre menni kell. Nem tudtam mi lesz, nem tudtam hova tartok. Egyben bíztam: az érzésekben, hogy ez nekem jó. Az ismeretlen sötét, félelmetes, kiszámíthatatlan, de az ismeretlen egyben a változás! A változás, mitől annyian félünk egy gyönyörű állapot. Sokszor bezárjuk magunkat egy vak világba, hisz az kiszámítható, állandó és nem okoz gondot belül. De ha nem nyitunk az új felé, akkor halottak vagyunk. Saját forrásod Te vagy, benned van az élet, amit Te tudsz táplálni önmagad által. S ha alkalmas vagy rá:

1. Kapd el a gondolatot, érzést!
2. Oszd meg másokkal is!
3. És vállald fel a felelősséget, elmozdulást!

Bízz magadban! Hisz így lesz minden KEREK!

0 comments

BEFOGADVA

Óvodában jártam látogatni.

Egy csoportnyi  gyerek közé csendesen elvegyültem, már amennyire 157 cm-rel sikerült :). Nagyon szeretem az érzést. Csak ülök és kellemesen lubickolok a világukban, ahogy élnek, ugrálnak, játszanak. Ülök és figyelem a boldogságot, a pici orrukat, szemüket, mosolyukat, összerendezetlen mozgásukat.
10 perc alatt befogadott ez a boldogság tömeg.
Mini turbók, hangosak, cserfesek, de őszinték. Tökéletesen átlátnak rajtunk, és érzik a gyerngeségeinket, viszont keresik is egyben az erőt, támogatást.  A 11. percben, még egymás nevét sem tudjuk, de egy pici popsi érkezik, az ölembe kucorodik és vigyorog…. ááááá, hihetetlen érzés, és még most is könnyes a szemem. Feltöltődni mentem, megismerni a világukat, elvárások nélkül! Érezték a szándékot, érezték az érdeklődést, és érezték, hogy itt ŐK a fontosak, nem én. Kívánom mindenkinek ezt az érzést, hiszen ez így KEREK! :)

 

0 comments

ÉBREDÉS

Nagyon kedves barátomnak íródott, de Mindenkinek ajánlhatom! :)

 

Sávolyi Rita: ÉBREDÉS

Te ember, ki lassan baktatsz,
hosszú léptek zaját hallatsz.

Kiálltasz a világba némán:
Ki vagyok én, mi az én karmám?

Szól egy hang: Segíthetek!
De hangszálad még mindig remeg.

Mit tegyek, és hova jutok?
Kérdem én, egy bajba jutott.

Az igazságot kérem én,
hisz benned van egy költemény.

Gondolatok ezer szálán, 
égeted a nap hajnalán
mindazt amit látnod kéne:
Ébredj, élj és tenni véle!

 

0 comments

KEREKSÉG

Szavakkal bánni nagy felelősség, mert a tudás egy általános fogalom. Ki mit nevez tudásnak, “ki tudja merre van észak”, ahogy egy kedves barátom mondaná. Nézőpont kérdése. Az hogy ki hol tart az útján, mitől érzi KEREKNEK magát, ugyancsak nézőpont kérdése. Lássuk csak: ha a nézőpontok nem egyeznek, akkor igazából mindegy hogy a tudás milyen szinten van, az ember elméje képtelen sajátjának tekinteni, hiszen a saját nézőpontjából közelíti meg.

Mi a megoldás?

Talán ne gondolkodjunk, hanem “érezzük” a gondolatainkat. Érezzünk meg mindent a körülöttünk élő világból, az eseményekből, városokból, falvakból, emberekből. Az érzés a lelkünkhöz vezet, és minden ember lelke a VÉGTELEN.